Az illatspecialista

Bár a kortárs krimi-irodalom etalonjaira jó eséllyel a skandináv területeken bukkanhatunk, a hazai termés is megér egy kört. Különösen, ha a parfümőrök világába kalandozhatunk.

Az ex-nyomozó, Réti László regénye több szempontból is mai, friss, és olyan közel van hozzánk, mint a tegnap. Nem csak azért, mert 2013-as. A magyar miliőbe helyezett történet folyamán nem érzi úgy az olvasó, hogy idegen tőle ez a regényvilág, bár az illatspecialista Kardos Gitta, és foglalkozásának rejtelmei elsőre talán megfoghatatlanok. De miről is van szó voltaképp? Jöjjön A parfümőr!

Történet szerint Kardos Gitta parfümőr, aki az illatok különféle kombinációja révén manipulálni tudja az emberek döntéseit, érzelmeit, és fel is tudja mérni, milyen állapotban vannak épp. Hatalma van, amiről rajta, és a megrendelőin kívül másnak fogalma sincs. Minden titokban megy, ha kell, állruhában. Aztán persze beüt a krach, és az életérre törnek. Vajon ki tud mászni a slamasztikából a kiváló szimata (itt most szó szerint értve) révén?

Gittán kívül is tele van a regény érdekes szereplőkkel, akik nem csak színesítik, de sokféleségükkel élettel is megtöltik az oldalakat. Találkozhatunk a szülés előtti utolsó ügyén dolgozó nyomozónővel, egy magánnyomozóval, akivel talán még sincs minden rendben, kispályás gengszterrel, korrupt vállalkozóval és külföldről hazatérő pénzemberrel is. És mi lesz abból, ha ezt a jól megrajzolt bagázst összeeresztjük, és fűszerezzük némi humorral, és kellemes ritmusú történetvezetéssel? Élvezetes olvasmány, ahol együtt szimatolhatunk a főhősökkel a megoldás után. A regény nyitott lezárása pedig lehetőséget ad, hogy mindenki megalkothassa a saját koncepcióját.

Olvasás közben többször fut bele az olvasó olyan emberi történetekbe, amiket bár a híradóban megszokhattunk, és már fel sem kapjuk rá a fejünket, olvasva megdöbbentő erejű. Ilyen volt nálam már a prológus. Még nem tudtam semmit az ábrázolt világról, és máris egy face-to-face kihallgatáson találtam magam, ahol a várandós nyomozónőnek beismernek egy gyerekgyilkosságot. Innentől tudtam, mire is számíthatok.

Réti krimijében a hitelesség fontos jellemvonásnak tűnik. Az utcák forgalmi rendje, a helyszínek valósághű leírása mind hozzáad az élményhez. Nem lepődnék meg, hogyha legközelebb Budapesten járnátok, és mondjuk a vásárcsarnoknál elmentek egy pince-kocsma ajtaja előtt, azt várjátok majd, mikor bukkan fel Tamási.

A regény nyelvezete abszolút mai. Ábrázolja, egyúttal stilizálttá teszi az utca nyelvét, amit mi magunk is használunk.

A helyszínek, a történetek, a nyelv mind beljebb vonják az olvasót, de Rétinek ez még mindig nem elég. Szellemiségében is megidézi a mai valóságot, kontextusba helyezi a történetet kulturális síkon. Kifejtés helyett inkább idéznék egy szemléletes részletet:

• „Persze. Nos, hol is kezdjük…? Olvasta a Parfüm című regényt?
• Nem.
• Remek. Ne is olvassa el. Csak félrevinné.
• Megfogadom a tanácsát. A filmet azért megnézhetem? Már kivettem a tékából.
• Ne tegye. Dögunalmas. Csak divat imádni, de maga ne legyen sznob. Olyan, mint a Pi élete vagy a Felhőatlasz. Iszonyú rossz filmek, de társaságban muszáj róluk áradozni. Szent küldetésemnek tekintem, hogy mindenkit lebeszéljek ezekről.”

Jó nyomozást mindenkinek!

Szalai Renáta

fotó: internet